A világgal az a baj, hogy az ostobák holtbiztosak mindenben, az intelligensek pedig tele vannak kételyekkel.

Túl vagyok a vizsgámon, teljes sikerélménnyel, továbbléptem. Hippijáé. Ma végre alhatok este.

A rádióban ilyenkor magyar dalok mennek csak. Amiket én nagyon szeretek.

Aludtam két órát, nem szabad túlzásba vinni, azt mondják, a sok alvás megárt.

Ja, és eszembe jutott a tegnap esti négy középkorú fickó a vonaton, akik valamilyen bortalálkozóról jöhettek, nagy érmével a nyakukban, enyhén spicces állapotban utaztak, üres borospoharat szorongatva. Volt náluk egy üres borosüveg is, és azon sajnálkoztak, hogy micsoda dolog az, hogy elfogyott belőle az éltető nedű. Egyszercsak jött egy fiatal pár, a srác kezében egy üveg bor, robogtak át a vagonokon. A srác egyszercsak megállt, visszafordult, gálánsan öntött négy emberünk mind a négy poharába, majd ahogy jöttek távoznak. Embereink csak néztek csodálkozva, és azon tátogtak, hogy csoda történt, meg hogy micsoda minőségi bort kaptak, imába foglalták fiatalemberünket miután távozott is. Tündériek voltak. 

Ahogy az életemben olyan sokmindent, a párkapcsolataimat is tisztán éreztem előre, hogy milyen minőségűek lesznek... most először érzem azt... amit... nem tudok leírni... annyira hihetetlen és megfogalmazhatatlan.

Vagy talán csak félek leírni.

Igen, azt hiszem... de azért is leírom, csakazértis...

Biztonság, nyugalom, egység.

Leírtam.

És nem azért, hogy elszálljon az érzés, hanem azért, hogy megerősödjön és itt maradjon velünk... 

Nem tudom mi ez, de nem szerelem...

Hiába kémlelem minden mozdulatát félve... hiába próbálok belekötni, egyszerűen nem hagy teret, mert minden mozdulata, cselekedete, tekintete egy valamit suttog felém...

Mindennek megvan az oka és mindig minden akkor történik meg, amikor eljött az ideje. Talán értem a mostani időszakomat. Talán a türelem után most ezt bizalmat kell újratanulnom.

Korán megyek, későn jövök, sokat dolgozok, sokat túlórázok, keveset alszok, sokat tanulok. Most értem haza, reggel hatkor indulok, erős napom lesz. Tanulnom kellene, azzal együtt aludni is, ehelyett itt ülök, zabálok, blogos barátokat olvasok és hülyeségeket írkálok. Meg álmodozok és naná, hogy elmélkedek kérdésekről és válaszokról...

Aludni majd ráérek, ha meghaltam.

Tudom, ezt már mondtam.

pillangószárnyakkal lebeg

mosolygós napsugár szirmán

szivárvány dal zenél

fenn a hegyek ormán

(macs 2008)

Ma viszek kiskanalat magammal.

... átveszi az irányítást, ha én eltévednék...