Amikor úgy ébredek úgy, hogy tudom, melyik felsőmet szeretném felvenni, természetesen nem találom meg sehol!

Igen, én vagyok az, aki még az utcán is vigyorogva közlekedik. Ja, és nem ám csak egy-egy alkalommal mosolyodok el, hanem ez az állandósult állapotom. Közben gyönyörködök. Mert mindig van miben.

Este hazafelé még táncolni és dudorászni is szoktam...

Az vagyok. Megmondták a srácok is odabent.

De ez nagyon tetszik nekik

Visz a dallam

zene, tűz, vágyak

mesés álmok repítenek

szédült tánc

fénybe zár

lágy keringő

vad tangó

fogva tart

és én engedem

hogy jó legyen

hogy táncosom

vezessen

megteszem

rábízom magam

az Életre

Visszaolvasva a tegnap estémet, eléggé zizzent voltam a postjaimmal

Ma viszont mintha a tegnapi nap kárpótlásaként normális vásárlók voltak. Néztem is nagyot. Azóta is nézek. Meg se történt, csak álmodtam.

A változatosság kedvéért néhány kollégám ment az agyamra - utálok mások helyett dolgozni - viszont kedvenceim kárpótoltak :) És hát másik lovagomról el is felejtkeztem annyit volt éjszakás,de ma ő is volt, úgyhogy jó volt ésésés.... jó volt a napom, na! 

... leül a csaj, és teljes panoráma a gatyában a fenekére...

... a nadrág úgy fel van húzva, hogy lehet látni a "vágatot"

pfujj 

Múltkor volt egy csajszi, béna felsőberendezéssel, és irdatlan ronda felsőruházattal, amelyen volt egy keresztbe-pánt, ami úgy nézett ki, mint a szigetelőszalag. Röhögtünk is rajta rendesen, majd megkérdeztem lovagomat, mint illetékes hímneműt, szerinte ez a nő a felsőjével szexi-e, fintort vágott, legyintett, majd azt mondta, inkább hagyjuk... mondtam neki kár, mert éppen egy ilyen felsőt készültem venni... elgondolkodott... látszott bizonytalan... végül azt válaszolta, hogy nem mindegy, hogy kin van az a felső...

Azt hiszem mindannyian jobban járunk, ha elutazok az álmok birodalmába.

...az is érdekelne, miért kell olyan bugyigót felvenni, lehetőleg minél szűkebb nadrág alá, ami "négysegget" csinál...?

Jólesett nagyon a bíztatás és szükségem is volt rá, hálásan köszönöm mindenkinek, még az "utólagosan" befutóknak is! Munkahelyemmel semmi probléma, annál inkább az odajáró vásárlók jelentős részével. Sokan köszönni nem tudnak, de az is kicsapja a biztosítékot, amikor én köszönök, és nem hagyják végigmondani, hanem a szavamba vágnak... A "kérem", "köszönöm" szavakat nem ismerik az emberek de sokan még arra sem képesek, hogy rámnézzenek. Félvállról beszélnek, mintha valami feljebbvalók lennének. Persze tudom, ez nem nekem szól, hanem belőlük jön, elég sekélyes életük lehet és így próbálnak valakinek látszani, a kisebbségi komplexusukkal másokat lenyomni, és én nem is szoktam magamra venni, de ma, amikor már sorozatban a sokadik primitív tuskó jött oda hozzám, és kezelt egy alávaló senkiként, akkor az már nekem is sok volt. Úgyhogy rám nem jellemző módon ma mosoly-sztrájk volt, bár az is igaz, aki kedves volt, az viszont hatványozott mértékben visszakapta - ma is - a kedvességet. Ők voltak kisebbségben.

Azt hittem sosem jön el a munkaidőm vége, de végülis mégis eljött a pillanat...

Még jó, hogy nem szoktam tartogatni a rossz dolgokat, el is engedtem a mai napot.

Az első sokk akkor ért, amikor ma szembesítettek a ténnyel, hogy nem péntek, hanem csak csütörtök van.

A második sokk akkor ért, amikor rájöttem, hogy ma a normális emberek szabadságolták magukat, mert csak extraidiótaprimitívhülye vevőm volt.

Miután a zsinórban érkező sokadik elérte, hogy felidegesített, utána már átbillentem a ló túlsó oldalára és nagy ívben lesz@rok mindent és mindenkit.

Biztos vagyok abban, hogy ma nem jön el az este hat óra.