Ugyanazokat a köröket futjuk. Ő megkeres, érdeklődik hogylétem felől, majd minden szavamba beleköt (netagív) ítéletet alkot rólam, lehúz a sárba. Én erre közlöm vele, hogy nem látom értelmét a vitának, hagyjuk egymást. Erre megsértődik, ő közli velem, hogy többet nem ír és ha írnék, letiltja a leveleimet. Ennyiben maradunk.
Aztán egy hónap múlva újra keres és kezdődik minden elölről.
Néhány napja megint keresett. Nem akartam válaszolni a levelére, de mivel kultúrált lény vagyok, udvariasan mégis megtettem. Erre persze jött a levél, mellyel minden szavamba belekötött, bizonyítékokat kért erre meg arra és amarra is, majd ismét ítéletet közölt velem, amely természetesen ismét a negatív, sárbadöngölő kritikát hordozta magában. Ám én most nem merültem bele a vitába. Nem kell semmit bizonygatnom, nem kell senkivel vitatkoznom, nincs ok, amiért harcolnom kellene, se vele, se mással. Rövid úton közöltem ezt vele és azt is, hogy a továbbiakban nem áll szándékomban kapcsolatot tartani vele. Majd elkészítettem a levélszűrőt, amely olvasatlanul a kukába dobja a leveleit.
Azóta volt egy kis dolgom, de hazaérve persze nem álltam meg, hogy el ne olvassam a választ. Megsértődött és közölte, hogy indokolatlanul vagyok ilyen és ő megbocsát nekem és nem haragszik rám, bármikor kereshetem, de nem kíván velem levelezni.
Ejj, de sajnálom.
