Ma találtam egy blogot... nézzétek meg... segítsetek, ha tudtok... a bíztató szavak is sokat segítenek...

http://www.dorka68.blogol.hu/

Köszönöm!

Öregszem. Határozottan. Például jobban kedvelem mostanában az "igényesebb", dallamosabb zenét. Régen is szívesen hallgattam a nosztalgiazenét, és most például szívesen nézem a tévében a csináljuk a fesztivált című műsort. Ugyan nem tudom, hogy miről szól, de az nem is fontos, csak az tűnt fel, hogy sok - nekem tetsző - dal van benne. A forró, tejszínhabos, fahéjas, kakaó és a számítógép mellett kellemes háttérzenét ad.

Persze ismét elvarázsolt Szécsi Pál csodálatos hangja - és megállapítottam, hogy nagyon jó pasi volt ő, még mai szemmel nézve is...

Jön ám a hülyegyerek, köszönés nélkül kiböki egy termékünk nevét. Az esetek jelentős részében nem törődök az ilyen primkókkal, de ha rámtör az ötperc, vagy netán telihold vagy pms idején, amikor köztudottam vérfarkassá változok, megmakacsolom magam és játszom a hülyét, makacsul köszöngetek, mint egy elakadt lemezjátszó és makacsul nem értem, hogy mit szeretne. Általában hülyegyerek még hülyébben néz és nem érti, hogy mit nem értek, aztán egy idő után azt is hozzáteszi nagy nehezen, hogy "hát azt kérek!" Mire én, ja, értem most már!

Kedvenc kollégám volt, hogy a sor végére küldte aktuális hülyegyereket, hogy álljon mégegyszer sorba, és gondolkodjon, hátha mire újra odaér, eszébe jut, hogy mi is kellene mondania...

Hihetetlen, hogy milyen primitív ez a világ, hogy sokan a legalapvetőbb dolgokkal nem tisztelik meg a másik embert, mint például a köszönés, a kérem vagy a köszönöm szavak...

"HA NYAKIG ÜLSZ A SZARBAN, NE LÓGASD AZ ORROD!"

Köszi Musette!

K. István jelenleg 46 éves, 12 éves kora óta alkoholista. Négy kiskorú gyermeke van, felesége ráadásul roma származású. Családja évek óta próbálja kizsákmányolni, rendszeresen elveszik tőle kemény munkával megkeresett pénzét, mindenféle aljas indokkal, pl. hogy a gyerekek éhesek, fáznak, ruha kell nekik meg ilyenek.....

Most ezzel a levéllel segíthetsz Istvánnak!

Küldd el minden ismerősödnek, hisz minden levél után a Kizsákmányolt Alkoholistákért Alapítvány 50 fillért utal István kedvenc vendéglátóipari egységének, a felgyülemlett összeget pedig a férfi az életben maradásához elengedhetetlen kisfröccsre és kisvilmosra költheti.

Fogjunk össze, és ne hagyjuk, hogy ennek a szerencsétlen embernek tönkremenjen az élete!

És ha már itt tartunk. H. Orsolya 15 éves, túl van három abortuszon, jelenleg heroinistaként dolgozik a déli-pályaudvaron. Fizetéséből alig jut neki ennivalóra, szinte kizárólag ondóval táplálkozik. Az egészségtelen étrend miatt be van vérezve a szemgolyója, ezért minden álláshirdetésre való jelentkezését rendre visszautasítják. Élete így haszontalan, ő pedig egy felesleges ember a társadalomban.

S. Tibor 43 éves jól kereső, független, megözvegyült férfi. Ingyen és bérmentve vette a vállára azt a nehéz feladatot, hogy H. Orsolyát benzinmotoros láncfűrésszel feldarabolja, sósavban feloldott tetemének maradékát katolikus szertartás szerint a lakóhelyéhez közeli erdőben eltemeti. Sajnos egy láncfűrész ma már nem olcsó mulatság, ezért kérlek, küldd tovább ezt a levelet ismerőseidnek, így levelenként 70 fillért juttatsz a Kistestű Sorozatgyilkosokért Alapítvány számlájára, ha pedig a
pénz összegyűlik, Tibor megkapja az alapítványtól a láncfűrészt. Köszönjük!

G. Károly már a 26. életévében jár, és még mindig nem volt szexuális kapcsolata, tehát még szűz. Kérlek, küldd tovább ezt a levelet ismerőseidnek, s bár ezzel nem segítesz ezen a szerencsétlen pöcsön, legalább ők is megtudják: ilyen is van.

Cs. Géza kutyája tegnap a 13. kerület Pannónia út 23/b, IV. emelet 12.- es ajtó elé rottyantott. A hanyag gazda nem hajlandó a kutyapiszkot feltakarítani, ezért küldd tovább ezt a levelet minden ismerősödnek, hátha valamelyik a közelben lakik és szabadidejében felmossa a szart.

Múlt héten egy nyugdíjas járókeretes nénike nem küldte tovább a levelet, így megszakította ezt a Panamából kiinduló 1996 óta tartó láncot. Úgy megvertük, hogy beszart. Ezt jó, ha tudod.

G. Jánosné hanyagul csak egy ismerősének küldte tovább a levelet, hogy nézze meg milyen poénos. Még aznap este beszorult az éjjeliszekrénybe és nemsokkal késobb éhenhalt.

Ha továbbküldöd a levelet, egyszerűen elmondhatatlan, hogy milyen nagy szerencse fog érni holnap délután 13-17 óra között a 3-as Metró vonalán. Ha viszont nem küldöd tovább, jól megszívod a héten valamelyik nap az tuti!

Két barátnő elhatározza, hogy rendeznek egy görbe estét a férjeik nélkül.

Az este jól sikerül, pompásan érzik magukat, iszogatnak is.

Ahogy hazafelé botladoznak részegen, hirtelen mindkettejükre rájön a pisilhetnék. Mivel éppen egy temető mellett vannak, bemennek a sírokhoz, bokrok közé. Mikor végeznek, azzal a problémával szembesülnek, hogy nincs semmi, amivel megtörölhetnék magukat.

Egyikük lehúzza a bugyiját és megtörölközik vele, majd eldobj a a ruhadarabot. A másiknak jobb ötlete támad, a mellette lévő síron található virágokról leszakít egy nagyobb levelet.

Másnap az egyikük férje szomorúan mondja a haverjának:

- Te, komám, nem tudom hol voltak a lányok, de az én feleségem bugyi nélkül jött haza!

- Az semmi! - mondja a másik. - Te még szerencsés vagy, az enyémnek a seggén egy szalag volt azzal a felirattal, hogy "Sosem felejtünk el, a helyi tűzoltóörs!"

Amikor beérkeztem, mindenki kedvesen fogadott, örömmel, széles mosollyal. Ám főkedvenc utálatos kollégám csendben maradt. Sunyin nézett felém, majd egy másik fiúkollégával - aki szintén nagy örömmel köszöntött -, susmusolt. Egyértelműen rólam, hiszen engem figyeltek közben.

Szegény fiú fullra belém van zúgva, ennél már csak az világosabb, hogy minden nap felkel a nap. Mint az óvodában: tetszik a kisjány, hát rúgjunk jól bele!

Mit mondjak, baromi jól szórakozok rajta.

A fiú továbbra is nagyon bunkó, tapló, beszólogat... mindenki utálja... nekem is lenne rá okom, hiszen ma a főnök is rászólt, amiért beszólt nekem... én meg csak rámosolyogtam és továbbléptem... Minél elviselhetetlenebb Ő, annyival kedvesebb vagyok vele én. Szemmel láthatóan nehezen viseli. Ezt a tulajdonságát más is észrevette: nehezen viseli, ha bunkóságért cserébe kedvességet kap... hát sajnálom, én ilyen vagyok alapjáraton, ha ezen múlik, akkor szenvedni fog, mert én nem adom meg neki azt az örömet, hogy felidegesítsen... vagy ha egyszer mégis egy gyenge pillanatban kap el, akkor az Égiek vigyázzanak rá, mert széttépem... de erre kevés esélyt látok, mert gyenge embert sosem bántanék...

Annyira világos és egyszerű a képlet, a fiú pedig annyira átlátszó... nekem... hiszen minél inkább a szeretet ellen van, annál inkább vágyik rá... ez a fiú semmi másra nem vágyik igazán, csak arra a szíve mélyén, hogy valaki szeresse... én pedig nem tudok mást érezni vele kapcsolatban, csak sajnálatot és együttérzést, mert nagyon rossz lehet neki-önmagával... nagyon rossz annak, aki képtelen szeretni önmagát, képtelen szeretni a világot, és elfogadni is képtelen a szeretetet...

Ismerem a fajtáját... bunkósága fokozódik, bevadul, egyre ingerültebb, zavartabb lesz, ám egyszercsak megtörik... és igen, így is történik... már látom a szemében a gyengeséget ahogy rámnéz... sokkal inkább vágyna az ölelésemre, de mégis csak bánt...

Én látom az emberek lelkeit és mindig látom a felszín mögött rejtező valóságot, ami sokszor pont az ellenkezője annak, amit mutatnak...

Könnyebb a haragot mutatni, mint a mögötte lévő fájdalmat... vagy az amögött lévő szeretetet...

Néhány éve... csak feküdt, habzott a szája és görcsölt vagy negyedórán keresztül. Én pedig sírva tartottam a karjaimban, és nem tudtam, hogy segítsek neki... A doki rohant azonnal, de mire kiért, kutya vidáman rohangált, én meg majdnem megszültem az ijedtségtől... Nem tudtuk mi a baja, a doki szerint epilepszia... Aztán szerencsére évekig semmi nem történt.

Ám úgy másfél hónapja ismét volt egy rohama, mint kiderült, ismét epilepszia... És ma megint...

Ha romlik az állapota, lehet, hogy gyógyszeres kezelésre lesz szüksége.

Mit mondjak, nagyon, nagyon szomorú vagyok.

Ültem a konvektor előtt és melegedtem, amikor megérkezett reggel a delikvens. Ha ittam vóna, biztosan kiköptem volna a piát, de így csak simán nem kaptam levegőt, és hú, meg ha... Aztán, mielőtt felfeküdt volna a masszázsasztalra, jót röhögtem az i love you-s boxerjén, de amikor megláttam azt, hogy mit takar... anyám micsoda fenék... Tánctanár az istenadta, határozottan meglátszik a testén, mint egy Adonisz...

Hogy az én Kedvesem milyen alanyokat szerez be masszázsolni... Ja, egyébként a fickónak masszázshoz érzéke semmi... kínszenvedés volt... én viszont - állítólag - őstehetség vagyok.