Este megyek a Kedveshez. Holnap masszázstanfolyamot tart ismét, amin én is résztvevő leszek, többféle érintettségem és feladatom révén. Mondom ám a páromnak, hogy mindegy mit tervez, de én nyolc előtt ki nem kelek az ágyból, révén némileg fáradtka vagyok, erre közli velem, hogy nyolcra jön a fickó. Na nem baj, majd ha megérkezik, felkelek. Feltéve, ha a Kedves készít nekem finom kávét és ágyikóba hozza finom csókkal... Ahogy ismerem, a kávékészítést is csókkal akarja majd elbliccelni... De akkor ki fogja beendedni a delikvenst?

Kiléptem a zuhanyzóból valamiért, aztán vissza akartam lépni. Ám azon kaptam magam, hogy a földön ülök és nézek bután (ahogy szoktam) és rohadtul nem értem, hogy mit keresek én ott lent... Aztán leesett, hogy elestem. Bár már túl voltam egy kávén, mégis zombiként léteztem még, de akkor határozottan felébredtem. Szerencsére csak a szennyestartó teteje látta kárát a dolognak, de az erősen, mivel eltörte magát. Azaz én törtem el, amikor belekapaszkodtam. Nekem apró sérülésem lett csak, semmi komoly.

Hömm. Lehet, hogy pihennem kellene...

Korán reggel sms, majd több nem fogadott hívás, amíg zuhanyoztam és hangpostafiók üzenet is. "Csak" annyit üzent, hogy nagyon szeret. Indulhat-e jobban a nap? Maximum, ha vele ébredek...

"....s bár légyként rajzik körötted az ember, néha csak az segít, hogy odaállsz a tükröd elé: ott végre találsz, csak ott találsz valakit, aki ismer." (Anton Wildgans)

Orvosi gyógymasszőr leszek, ha nagy leszek. Már elindultam az úton. Bezonyám!

Kérj, és teljesül - szól a mondás. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne sokat dolgozni mostanában, és ezzel sok pénzt keresni. Erre betegállomány után bemegyek, mit látok, egy héten csak egy szabadnapot kaptam. Először puffogtam. Aztán nevettem. Kértem, megkaptam, hát akkor mi a bajom? Emberhiány miatt a törvényileg engedélyezett maximális óraszámot fogom dolgozni az elkövetkezendő időszakban. Ráadásul túlóra-verseny is van, aki megnyeri, pénzjutalmat is kap. Eséllyel indulok...

Szeretek együtt aludni Vele. A kétszemélyes fekhely csak egyik felét használjuk, igazán szorosan átölelve tart, egy pillanatra nem enged a gyengéd szorításból... sokszor ébredek arra, hogy puszilgat, szeretget, és arra is, hogy azt suttogja: "szeretlek, nagyon, nagyon, nagyon..." Ha fordulok-fordul, ha fordul-fordulok - szorosan, egységben, éjjel is...

Ma olvastam a vonaton - másnak az újságjában, hogy készülnek bevezetni a "dugóadót"... hömmm... nekem nem az utakon lévő dugó jutott az eszembe erről... (nabakker csak nehogy tippet adjak...)