A múltkor, amikor hosszú idő után lejutottam Hozzá, ott volt a fia is. Persze én úgy készültem, úgy tudtam, hogy ketten leszünk, amikor odaértem a lakáshoz, megkérdezte: "találkoztál a fiammal"? Mondom: "nem, kellett volna"? A válasz: "igen, itt van a másik szobában..." nem szólt volna előtte még véletlenül sem... nagyon rosszul esett ez is, meg az is, hogy - bár ritkán van ott a gyerek, véletlenül, amikor én megyek, akkor ott van.... Ettől függetlenül nagyon jól telt az együttlétünk, igazán sokat foglalkozott velem, odafigyelt rám ésatöbbi. Egy szavam nem lehetett. Dehát mégiscsak más hármasban egy randi, mint kettesben...
Ma úgy volt, hogy feljön Pestre, intéz valamit és ott találkozunk, együtt megyünk le hozzá. Erre most beszéltünk, és mondja, hogy mégsem jön... kérdezem, miért? Erre mond különböző indokokat, de azok között ott van az is, hogy jön a fia. Semmi bajom a fiával, szeretem meg aranyos meg kedves, de kurvára idegesít, hogy ez alatt a kevés idő alatt, amit együtt töltünk, pont akkor kell ott lennie a gyereknek. Ha ma megint hármasban randi lesz.... grrr....
Kezd elmenni a kedvem az egésztől... Úgyhogy Jagi ma kurvára morcos. De mondhatnám azt is, hogy egy baromi nagy vulkán van kitörőben! Egy veszett nagy szakítás van kilátásban. Szeretem én a fickót, de azért mindennek van határa. Nem hiszem el, hogy a 13 éves fiának nem lehet programot találni kéthetente egy estére. Nekem kezd olybá tűnni a dolog, hogy ezt ő szervezi így. Mert ha akarná, igenis tudnánk együtt lenni! GRRRRRRRRRRRR!!!!!! Persze ő azt mondja, hogy a fia bármikor mehet hozzá - ebben igaza is van. Meg hogy ritkán megy a gyerek - ebben is igaza van. De kérem, miért pont akkor, amikor én is megyek????? Hát nem érdemlem meg, nem érdemeljük meg, hogy kettesben legyünk, vagy mi van???
Nincs is kedvem menni. Sőt. Az egész pasitól kezd elmenni a kedvem. Nem becsül meg engem...
Vazze...
