A férfiakkal csak a baj van. (Most úgy csinálok, mintha valami újat fedeztem volna fel.) A Kedves is férfi (ezt persze azért már felfedeztem egy ideje ) - ergo vele is sok baj(om) van. Remélem, megoldódik és mindkettőnk számára jól oldódik meg.

Ma bent a raktáros fiú (aki olyan öreg mint én ) megkérdezte, hogy lenne-e valamire szükségem (pl. raktárból). Mondtam neki viccesen, hogy egy kávé jólesne. Megkérdezte, hogy iszom a kávémat és két perc múlva megjelent egy jó adagnyival, a hozzá való cukorral és tejszínnel...

Óh yeah!

- Barátosnéval kölcsönösen megegyeztünk, hogy a barátságunk fontosabb annál, minthogy összevesszünk. Így a legjobb mindenkinek. Ez lerendezve.

- Tegnap megtudtam, hogy munkahelyemen kaphatok fizetésen kívüli juttatást, ami negyedévente nem túl sok de nem is kevés összeg. Választani lehet többminden közül, ez is tökjó. A lehető legjobbkor jön, ugyanis tegnap full bedepiztem, hogy nem jutok egyről a kettőre.

Hippijáé

Hű nagyot aludtam délután! Nagyon jólesett! Lelkileg kicsit kifáradtam az utóbbi napokban a sok agyaláson, a döntés után viszont nagy fáradtság tört rám, mint mindig ilyen esetekben. Most meg megnéztem a csodálatos VIP sorozat (Pamela Anderson) egy részét. Arra pont jó, hogy semmiről nem szól, viszont lehetett gyönyörködni Pamela holdjárós cipős szörfözésében, frenetikus élmény volt Most meg főzök egy kis bolognais tésztát. És meg is eszem Ej kérem, élni tudni kell :)

Pakolgattam a bolt előtt a hátiszütyőmbe, amikor elkezdett fütyörészni a telefonom. Kedves hívott csak azért, hogy megmondja, hogy mennyire szeret! Ma reggel is udvarolt egy sort, és nagyonis jólesik a dolog, mert éppen kezdtem magamat mellőzöttnek érezni. Most örömködök :)

Mindenki elvárásokat támaszt velem szemben, egész életemben ebből voltak a problémák, mert én meg sosem hagytam. Mindig mindenki cseszeget valamivel, hogy senkit nem érdekel, hogy nekem mi lenne a jó, hogy én mit akarok, sosem bírtam és most is nagyon nehezen viselem. Ez már önmagában olyan érzést kelt bennem, mintha sarokba lennék szorítva és még piszkálnának is... ennek az a következménye általában, hogy a feszültség csak nő bennem, én csak morgok fenyegetően, aztán egyszercsak kitörök és nagy pusztítást végzek...

Persze változok én is, mert most ezt másképpen rendeztem le, mert egyszerűen bezárkóztam és visszavonultam és megmakacsoltam magam. Ráadásul még itt van a saját belső harcom is, a magammal szemben támasztott elvárások - ami nekem önmagában bőven elég lenne, még nem kellenének ezek a plusszok. Nyugalmat akarok, békét! Viszont nagyon fejlődőképes vagyok, mert régebben a másoknak való megfelelési kényszerem miatt belementem olyan dolgokba is, amik nekem nem voltak jók - hogy ne bántsak meg másokat. Most már viszont nem teszek ilyet. Óriásit léptem előre, mert tudok NEM-et mondani úgy, hogy nem érzem magamat rosszul tőle és nincs lelkiismeretfurdalásom.

Elsősorban nekem legyen jó, ne másnak.

Azt veszem észre magamon, hogy jelentősen megkönnyebbültem a döntés után. Még akkoris, ha ezzel elvesztek egy barátot (ha tényleg elvesztem, annak is oka van) és még akkoris, ha a Kedves nem ért egyet a döntésemmel. Világéletemben azt néztem, hogy másokat ne bántsak meg, világéletemben másoknak akartam megfelelni. Most nem. Most csak a saját érdekeimet nézem (jó ez a családállítás dolog, ezt mutatja ez is). A gondolattól, hogy itt kellene hagynom a kertet, a jószágaimat, nagyon depis lettem - ergo, itt akarok maradni és kész. A lakás nagyon jó lett volna, minden nagyon jó lett volna, de most is rájöttem arra, amire olyan sokszor: nem vagyok társasjátékos. Nem bírom elviselni, ha korlátozni akarnak. Szabad vagyok, és az is akarok maradni - a saját döntéseimmel.

Másrészről viszont ez kellett ahhoz, hogy döntésekre jussak. Most kitakarítottam a lakást, és a fejemben is - úgy tűnik - rend van. Tegnap megnézegettem a számlákat is, és úgy látom van némi elmaradás (amiről én nem tudtam). Úgy döntöttem, hogy felveszek némi kölcsönt és kifizetek mindent. Márha ad a bank kölcsönt.

Aztán innentől kezdve rendet teszek az anyagi életemben. Ergo, kifiezetem a számlákból a rám eső részt, de nem fogok plusz pénzeket adni az exnek. Sokkal több a pénze mint az enyém, és még így is én pénzelem elég sokat - ossza be azt ami van. Ha panaszkodik, zárt ajtókra talál majd. Nagyon szigorú leszek. Innentől kezdve én is a saját érdekeimet nézem majd. Végetért az a világ, hogy mindig másoknak tegyek eleget.

Ja, és elég erősen felmerült bennem a gondolat, hogy veszek egy nagyon olcsó használtautót ahhoz, hogy az állomásra ne biciklivel kelljen kijárnom. Láttam is egy hirdetést, skoda favorit, jó állapotban, 160000 - persze mielőtt megveszem, kikérem egy férfi véleményét. Persze azért vannak olcsóbbak is, de felmerült bennem a gondolat, hogy esetleg ha már megvan, máshova is mennék vele. Pénzem viszont nincs, úgyhogy abból kell gazdálkodni.

Megyek meditálni, aztán hajrá!

Megszületett a döntés. Mégsem költözök. Annyira nagy bennem az ellenállás, hogy úgy érzem, ezt nem lehet erőltetni. Barátné is válaszolt, szerinte velem nem lehet mit kezdeni. Szerintem meg vele. Most nagyon kijött a különbözőségünk. Én nem akarom ezt a felhajtást, a nyüzsgést, szerintem túlzásokba esik, én teljesen más típus vagyok, úgyhogy ő is javasolta, hogy akkor talán ne erőltessük és én is úgy érzem, hogy inkább hagyjuk ennyiben az egészet. Nem megy ez nekem. Túl öreg vagyok már ehhez. Ha valahova megyek lakni, akkor az nem közösködés lesz. Egyszerűen nem bírom elviselni, ha mások akarják megszabni, hogy mit tegyek. Ennyi.