Rövid helyzetjelentés, mert rohanok.
Skizó énem egyik fele iszonyatosan, de pocsékul érzi magát. De jól kezelem a dolgot - ő eldepizget magával elég keményen - én meg tök jól érzem magamat.
Tegnap este, miután kilenckor hazaértem, jobb dolgom nem lévén, befestettem a hajamat, meg a szempillámat, szemöldökömet... A szőke-vegyes tincseimet eltüntettem, ismét "pumukli-fejem" van. Az ex-szőke tincsek jobban virítanak, de nekem nagyon tetszik. Lévén fodrászon spórolok - és amúgyis én festem tizenvalahány éve a hajamat - most ez a megoldás látszott legkézenfekvőbbnek. Ma reggel viszont, amikor láttam, hogy a bőrömön még mindig ott a festék, hiába mostam azóta hajat, bedühödtem, és kissé radikális módszerrel a körömlakklemosóval mostam le a plusz festéket. Jelentem, ez az első módszer, ami leszedi a bőrröl (nálam legalábbis).
Holnap délután négykor találkozok Kedvessel és egészen péntek reggelig egymást fogjuk boldogítani személyesen. Ez nagyon jót tesz én piciny lelkemnek. Ahogy közeledik a pillanat, úgy öltözik ünneplőbe a lelkem és a szívem, úgy kelek újból életre...
Ma este viszont - mivel a nyolc órakor végetérő munkaidőm után más dolgom nem lévén (pölö öreg fejemmel aludni) barátosnémmal megyünk sörözni, ahol persze nem a sörözés a lényeg, hanem a világmegváltás, eszetlenül röhögés, őrültködés... Mert kell. Mert Vele tudok. Mert Vele lehet. Ez is nagyon jót tesz én piciny lelkemnek, mert már vele kapcsolatban is elvonási tüneteim vannak.
Legyen szép napotok!