Imááááádok dolgozni! Dilis vagyok, mi? Na mutassatok még egy ilyen őrültet :)
Ja, egyébként ma, amikor munka végeztével immár átöltözve a saját ruhámban (amúgy van munkaruhánk) tettem-vettem odabent még, minden srác odajött köszönni... én meg örültem, mint majom a farkának, hogy milyen aranyosak... aztán a vonaton leesett a tantusz... a barátnőm ahogy mondaná: szűk látókörűek, azaz csak a szűk póló köreiben látnak... hihihi. Hát jó a kedvem megint 
Annyira nehéz megértőnek és türelmesnek és együttérzőnek lenni akkor, amikor legszívesebben ordítanék és a fejét a falba verném valakinek úgy, de úgy... de muszáj, mert tudom, hogy semmit nem érnék el ezekkel a cselekedetekkel... bölcsnek kell lennem... ÁHHHH....
Én csupán egy lány vagyok a sokból
Ki sír, ha fáj, de sírba visz, ha csókol
Mint kis különc, kilógok minden sorból
De sorry, ez vagyok én!
Ha kell, ha nem, csak ennyi, amit érek
Én nem leszek egy hétköznapi lélek
Ha lóg, hát lóg a lábam amíg élek
Egy felhő legszélén
(Sugarloaf - Vadvirág - részlet)
Tegnap, amikor lementem Életem Pasasáért a gyerekem apjának szüleihez, beszélgetés közben valahogy szóbakerült a "meny" dolog - egészen pontosan megkérte exanyósomat, hogy hozzon a menyének egy kávét -, és én halkan rámutattam apósomnak, hogy én bizony már nem vagyok a menye, hiszen elváltunk a fiával... Erre határozottan közölte velem, hogy én mindig az ő menye maradok, akármi is lesz. Hmm.... Szép kilátások a jövőbeli utódomnak... :)
Határozottan állíthatom, hogy valóban jól érzem magamat. Ennek egyik jele az, hogy képes vagyok rendesen étkezni. Bár ez nálam úgy működik, hogy folyamatosan eszek. Ha bármilyen lelki problémám van, állíthatom én azt, hogy jól vagyok, de a gyomrom egyből jelez - nem tudok enni egy falatot sem... az utóbbi időszak is megtette a hatását, még magamhoz képest is lefogytam... Mostanában viszont csak zabálni vagyok képes, és ennek meg is van az eredménye. Na itt ne egy "Miss Röfire" tessék gondolni, hiszen sosem voltam és sosem leszek telt alkatú hölgy, de végre megint kezdem elérni a versenysúlyomat és kezdek arányossá válni és gömbölyödöm ott, ahol kell. Mert bizony a kilók onnan mentek le, ahonnan lehetett...
Amikor ránézek, csak a mérhetetlen szeretetet érzem... csak gyönyörködni tudok Benne, minden apró porcikája milyen tökéletes... a mai napig mérhetetlen csodálatot és örömet ébreszt bennem az, hogy ezt a kis lényt mi hoztuk létre... bár a szerelem és a házasság elmúlt, de mégis maradt belőle valami nagyon csodálatos...
Nem értek embereket megint... hogy lehet az, hogy szülők lemondanak gyerekükről, vagy hogy bántják a gyereküket... És azt sem értem, amikor egy anya azt mondja, hogy minél hamarabb szeretné bölcsibe adni a gyerkőcöt, mert un otthon lenni vele... én egy pillanatot nem hagynék ki... egyszer felnő és elrepül majd, a kihagyott pillanatok pedig sosem térnek vissza... nekem Ő marad az örök szerelem....
Szentimentális bejegyzésemet olvashattátok.
Érdekesek az álmaim változásai. A múltkor megálmodtam, hogy van valakije. Tényleg volt. Aztán megálmodtam, hogy boldog. Állítólag tényleg az volt... mostanában megálmodtam, hogy vége van a kapcsolatának, legalábbis lelki szinten... nem tudom, hogy igaz-e, bevallom nem is érdekel... legyen az Ő dolga.... Viszont az álmaimnak fontos szerepük van az életemben, és mindig figyelmeztetnek dolgokra.... mostanában pedig az álmaim.... nos, ma például azt álmodtam, hogy azt mondja nekem, hogy a motorján ott van a helyem... és szeret... mostanában erről szólnak az álmaim, hogy szerelmet vall bennük...
Én pedig igazán mélyen magamba néztem... biztosan állíthatom, hogy nem a saját vágyaimról álmodok... hiszen az én vágyaim másnak/másról/máshoz szólnak már... és mégis, rányomja a napomra a hangulatát az álom és hatással van rám...
Véletlenül kitöröltem egy kommentet, mégpedig Charmáét.
Itt kérek bocsánatot érte! Szőke vagyok, nah. Főleg agyilag. Meg fáradt is "kicsit"... és emiatt figyelmetlenebb, dekoncentráltabb is...
Sajnálom, nagyon! Remélem, megbocsátható...!!! 
