Hülyére dolgozom magam (vagy hülye vagyok, hogy ennyit dolgozok, nézőpont kérdése), iszonyatosan fáradt vagyok, de nagyon jól érzem magam. Ad1: szeretem a munkámat, Ad2: szeretem a kollegákat, és ezt éreztetem is velük, Ad3: Ők is nagyon szeretnek engem és ezt éreztetik is velem, én meg olvadozok össze-vissza. Jaja, boldog vagyok! Na ez az, amiben még én sem kételkedem 
Mai hír:
Jaguár minden kétséget kizáróan, bedilult. De legalábbis a teljes bedilulás közelében van.
A mai napon jelek sokaságát kaptam. Szép sorban, egymás után, logikus sorrendben. Csakhogy! Megmakacsoltam magamat és úgy döntöttem, hogy azért sem veszem jelnek ezeket a dolgokat és csakazértis uff, fejemet a homokba dugom 
Erre milyen mondás jön velem szembe?
"Aminek jönnie kell, jönni fog, és ha itt lesz, szembe kell nézni vele."
Na tessék... 
Jól van, szembenézek majd vele, ha itt lesz. De úgy döntöttem, hogy csakazértis, nem és nem vagyok hajlandó jelekkel foglalkozni, csak és kizárólag történésekkel. Ezt úgy hívják, hogy önvédelem! 
Az előbb, amikor beírtam a hozzászólást, az aktuális bölcsességek között (ami automatikusan változik, véletlenszerűen) a következőt olvastam:
"A valóban izgalmas pillanatok azok, amikor az ember elfelejt akarni vagy nem akarni." - Láma Ole Nydahl
Ez számomra nagyon sokat jelent, hiszen Ő a Tanítóm... ki gondolta volna, hogy így látom viszont az egyik mondatát...
Véletlen? Aha, persze...
Jel? Aha, igen! 
Az előbb hirtelen sürgető késztetés éreztem, hogy kapcsoljam be a rádiót - mert a következő dal nekem szól... bekapcsoltam, és milyen dal következett? Na? NA...?
Crystal: Hív a végtelen...
Már írtam hozzászólást ezzel a dallal kapcsolatban, most nem írom le megint...
Véletlen? Aha, persze...
Jel? Aha, igen!
A tegnap történtek végleg meggyőztek arról - ismét - hogy jobb, ha nem ugrálok. Minden úgy van, ahogy van, minden jól van, ahogy van. Az én Sorsom pedig el van döntve. Az Égiek pontosan tudják, hogy mi kell nekem és mikor és ennek megfelelően irányítják az életemet. Én meg a vágyaimmal elmehetek valahova, mert csak a baj van velük, csak a problémákat gyártom magamnak.
És számvetést is készítettem a megérzéseimmel és a történésekkel kapcsolatban. Meglepő módon az jött ki, hogy minden a megérzéseim szerint alakul.
Úgyhogy nincs okom arra, hogy kételkedjek abban, hogy meg fog történni az, amit érzek még.
Szép dolgok várnak még rám.
Még ha most nem is látszik :)
"Az állatok milyen furcsák. A kutya felnéz rád. A macska lenéz rád. Csak a disznó szemében vagy egyenrangú."
Mondtam, vagy nem mondtam, hogy a szivárvány nekem jó jel? 
Ma reggel bejöttem dolgozni, mint mindig... ülök nagy bambán, csokit majszolgatva a pihenőben, amikor jön a műszakvezető és gratulál. Nézek, hogy mihez... pont itt volt az étteremvezető is, aki erre közölte, hogy még elfelejtett szólni, de márciusban a hónap dolgozója én lettem... én meg csak néztem továbbra is bambán... Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki, de örülök az elismerésnek. Márcsak azért is, mert pénz is jár hozzá. Szépen lassan kezdem felfogni és letörölhetetlen vigyor van az arcomon
Két és fél hónapja dolgozok itt. Szép kilátások, nemdebár?
