Tegnap esténk nagyon nehéz volt, Drágámból még a víz is visszajött... aztán este megengedte, hogy megreikizzem, később pedig már ő maga kérte, és nagyon jól vette az energiát - "anya gyógyít". Jót aludtunk, reggel arra ébredtem, hogy ott kacarászik mellettem. Nyoma sincs a tegnapi hagymázas rémálomnak...

A baj csőstül jön. Életem értelme eléggé beteg, lázas, nyűgös, sírós, nem eszik, alig iszik és csak fekszik és pihen... pedig sok más szülővel ellentétben én szeretem azt, amikor "rossz", eleven, tűzrevaló a gyerekem. Most is arra vágyom :(

Mióta kormányunk reformál, minden egyre vacakabb. Mióta az OTP nyomatja az új szlogent, új reklámot, új feeling-et, azóta az is egyre rosszabb, pedig eddig sem volt egy élvezhető valami. De amit ma tapasztaltam, amikor felmentem a neten az OTP internetes folyószámlakezelőmre, az már mindennek a teteje... minden szó, ukkmukkfukk, értesítés nélkül csináltak valamit, amit (szerintem) nem lett volna szabad. Bízunk egymásban, jah...

Hát akkor by by Otp kedvesem, ennyit nem érsz már nekem! Eddigis szemeztem már más bankokkal, ahol sokkal kedvesebbek az ügyintézők és emberbarátibb az ügyfélfogadás és az ügyintézés is, de valamiért nem változtattam. Néha kell a változtatáshoz valami nagyon sokkoló... hát most megtörtént... de ezt még meg kell emésztenem és elég nehéz falat...

Életem pasasa is megfázott és fáj a torka. Ezám a tragédia, nem az én bajom...

Szabó Ila: Epilóg

Már csöndesen szeretlek,
szelíd szavam se szól.
Könnyebb neked, ha vágyam
csak hangtalan dalol.
Nem várlak, nem kereslek,
nem álmodom veled,
feloldom gondod, vétked,
mit én hoztam neked.
S a csöndes könnyek éjén
én áldva áldalak,
köszönnöm kell, hogy voltál
egy boldog pillanat.
Lenyugszik lassan bennem
a lánggal égő láz,
de éltedre titkon
tekintetem vigyáz.

Én, a megrögzött nem tévénéző ma belenéztem Győzikénk sójába... nem kellett volna azt hiszem...

Az asszonynak nem elég hatvanezer forint a hétvégére, a gyerekek meg úgy el vannak kényeztetve, hogy a nagyobbiknak még Párizs sem hozza meg a lelkesedését, a kicsi meg azonnal hisztivel reagál mindenre... Bevallom, megsajnáltam ezt az embert.... hiába a család, a pénz, valahogy mégis annyira, de annyira magányosnak tűnt...

Kiegészítés a "boldogságos" bejegyzésemhez!

Ha az igazi boldogság bennünk van, akkor azt saját magunk is csak pillanatokra vagyunk képesek megváltoztatni!

Értem ezalatt azt, hogy én ma például ezerre tipródtam és szenvedtem és semmi nem volt jó. Aztán rájöttem, hogy minden jó úgy, ahogy van, mert én "belül" nagyon jól érzem magam - tehát hiába igyekszem mindenben a rosszat látni, nem találom, vagy ha találom is, nem érint meg...

Na, elvonszoltam magamat a dokihoz. De ez tényleg szenvedés volt... ráadásul a rendelő nagyon szűk, régi, gusztustalan, rendezetlen - putri... ráadásul egymillióan voltak... szóval nem dobott a hangulatomon az sem... Ma amúgyis nagyon szenvedős napom van, az olyan típusú, amikor semmi nem jó, minden idegesít, ésatöbbi... VÁÁÁÁÁÁ!!!!!!

Ja, háromszáz forintomba került, pénteken megyek vissza a dokihoz... az is háromszáz forint.... VÁÁÁÁ!!!!!