Süt a nap. Dalolnak a madarak. Mosolygósan indul a nap.

Mi kell még?

Hogy így is maradjon!

Ön- és közveszélymentes napot nekem :)

A jaguár mint tudjuk, jó vadász. Én meg aztán pláne. De mi van akkor, ha a vadásznak semmi dolga, mert a vadak önként ajánlják fel magukat?

:)

A tegnapi napot sikerült megúsznom anélkül, hogy sikerült volna ismételten kárt tennem magamban. De most már legalább bent is tudják, milyen önveszélyes vagyok (és közveszélyes is, de az nem annyira)

:)

NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNOK NEKED

Drága, aranyos és kedves és imádott Kókám!!

Mai fizikai állapotom hagy némi kívánnivalót maga után - jelenleg. Kicsit kómás vagyok, fáj a fejem, szédülök és egyéb problémám is van. Nem hiszem, hogy a másnaposság réme talált volna meg, mert az kizárt több okból is, inkább egy "enyhe" kis agyrázkódás, illetve a sok munka miatti fáradtság. Mert aki dolgozik, fáradt. Többnyire.

Most azért jó lenne valaki, akihez hozzá lehetne bújni, aki elnézően mosolyogna és megszeretgetne egy kicsit, aki mellett lehetnék gyenge nő... Aha, ilyeneket írok, ez nem gyenge agyrázkódás, hanem súlyos.

De legalább van agyam, a híresztelésekkel ellentétben...

Még jó, hogy tudom, hogy rakjam egybe magam energetikailag...

Najó, mára ez az utolsó... :) Mármint alvás előtti mára :)

Mögöttem a múlt szép kék erdősége,
Előttem a jövő szép zöld vetése;
Az mindig messze, és mégsem hagy el,
Ezt el nem érem, bár mindig közel.
Ekkép vándorlok az országuton,
Mely puszta, vadon,
Vándorlok csüggedetten
Az örökkétartó jelenben.

(Petőfi Sándor: Mögöttem a múlt)

Mondtam már, hogy imádom Japánt? Egyszer oda is el fogok jutni... Igen, a százéves tervemben az is benne van! :)

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

Ma korántsem volt olyan jó napom mint tegnap, de ez csak és kizárólag azért van így, mert határozottan önveszélyes vagyok. Hát úgy is kell nekem. Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy az Őrangyalom vajon merre kujtoroghatott abban a bizonyos pillanatban, amikor drága életemet veszélyeztettem, de aztán rájöttem, hogy tuti, hogy velem volt, mert különben már alulról szagolhatnám az ibolyát és végülis semmi bajom nem esett, azaz csak apróbb sérülések, ami igencsak csoda... Úgyhogy megintcsak köszönetet tudok neki mondani...

Este pedig egy igazi barátnős, sörözős, csajos, dumálós, röhögős és természetesen pasikibeszélős találkozón voltam, ami határozottan jót tett nekem. Meg még sokminden jót tett nekem. Anyukám finom tojásosnokedlije is. Meg az a sok kedves, aranyos, imádnivaló pasi aki körbevesz és úgy érzem magamat köztük, mint egy Istennő... mert úgy is bánnak velem

Az egyik kedvenc dalom. Ma egész nap ez járt a fejemben, ezt dúdolgattam :)

Tessék :)

Kormorán: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpába lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet-
nékem a kérés
nagy szégyen,
adjon ugyis, ha
nem kérem.

Engem határozottan szeretnek az Angyalok.

Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki, de örülök neki nagyon. Néha azt érzem, hogy kész, itt a vég én nem bírom tovább a sok terhet. Elegem van ebből az anyagi világból, hogy sokszor még a kevesebbnél is kevesebb van... és hogy nem tehetek ellene, ha megfeszülök, akkor sem.

Amikor már végképp úgy érzem, hogy belefulladok és amikor már a tehetetlenségtől a legmélyebb önsajnálatba süllyedek és felkészülök a legrosszabbra - nos akkor mindig megjelenik a semmiből a segítség...

Igen. Engem nagyon szeret valaki-valahol.

Az előbb el is sírtam magamat. Örömömben.

Hogy én milyen egy szentimentális liba vagyok...

És milyen hálás...

Na jól van, megyek inkább a dolgomra.